Bicskei Hegyikastély

Egy szomorú történet, hogyan tűnnek el nagy elmék, és alkotásaik dicsősége.

A Batthyány névvel, mint a helység földesurainak nevével 1611-ben kelt okiratokban találkozunk először. 
Bicske és környéke a török hódoltság alatt szinte teljesen elpusztult. 1642-ben vette meg ezt a bicskei birtokot  németújvári gróf Batthyány Ádám. Majd hosszú történelmi és jogi viharokat követően Batthyány Kázmér a reformkor és az 1848-49-es szabadságharc kiemelkedő személyisége - Kossuth Lajos feltétlen híve és munkatársa - birtokába került. Ő az első Batthyány, aki otthonának választotta Bicskét.
Batthyány Kázmér 100 ezer forintos alapítványt tett Nagy Károlynak a 
bicskei csillagvizsgáló létesítéséhez, aki 1847-körül kezdett hozzá obszervatóriuma megépítéséhez a községtől északkeletre fekvő úgynevezett Galagonyás-dombon. 
Nagy Károly tudós matematikus és csillagász, a Magyar Tudományos Akadémia és az Amerikai Filozófiai Társaság tagja, akinek nevéhez a méterrendszernek Magyarországon való meghonosítása fűződik.

A 11,5 holdas területen 9 épületből álló együttest szép angolkert vette körül. A főépület a kétszintes nagy csillagda volt. A földszinti rész a központi műszerteremből, 
könyvtárteremből és a nagy teremhez kapcsolódó két kupolából állott. Külön állt a romjaiban ma is látható harmadik torony, melynek forgatható kupolája már sohasem került a helyére.
A csillagvizsgáló pincéjében helyezte el Nagy Károly az általa 1844-ben Párizsban vásárolt platinából készült méterrudat és kilogrammot, melyek 1900-ig a magyarországi etalonok voltak (ma is megfelelnének). Nagy Károly terve az volt, hogy a törvényhozással egy olyan törvényt fogadtat el, mely általánosan kötelezővé teszi Magyarországon a méter és kilogramm kizárólagos használatát. E gondolattal megelőzött számos nyugati államot: 
Angliát, Svájcot, Németországot.

A csillagvizsgáló közelében épült fel a Hegyikastély, a csillagászok lakóháza. 
A földszinten nagy előcsarnokkal 6 szobával és konyhával, az emeleten - ahová vaskorlátos márványlépcső vezetett - 9 szobával. Külön említést érdemel az a ma romos állapotú, de még meglévő művészi alkotás: a klasszicista stílusú mauzóleum, melyet Batthyány Kázmér költségén Nagy Károly, az obszervatórium parkjában 1847 -ben hirtelen halállal elhunyt Mihály nevű öccse emlékére emeltetett Pollack Mihály tervei alapján. 

Mauzóleum romja

A szabadságharc viharában Nagy Károlyt 1849. júniusában felforgatás vádjával letartóztatták, de bizonyítékok hiányában szabadon engedték. Egy ideig bicskei birtokán élt, rendőri megfigyelés alatt, majd külföldre távozott. 1854-ben birtokát, a csillagvizsgálót minden felszerelésével, műszereivel együtt eladta a magyar államnak. 
Nagy Károly önkéntes száműzetésben 1868-ban halt meg Párizsban. Ma már sírja sincs meg, a porosz-francia háború során 1870-ben megsemmisült.

A világosi fegyverletétel után Batthyány követte Kossuthot az emigrációba, ahonnan életében már nem tért vissza, 1854. július 12-én, 47 éves korában elhunyt.

A birtok új tulajdonosai a Hegyikastélyt lakták, a csillagdát magtárnak, daráló malomnak használták. Az épületeket már a szabadságharc után elkezdték fosztogatni, a második világháború, az idő és az emberi felelőtlenség jóformán teljesen elpusztította ezt a nemzeti értéket, már csak az egyik torony és a mauzóleum romjai emlékeztetnek rá.

Mauzóleum

A csillagvizsgáló a megmaradt toronnyal

A Hegyikastély titka, a szájhagyomány szerint, hogy a nagy kastélyt a Hegyikastély környékével, fogattal is járható alagút köti össze, és ilyen alagút fut állítólag Székesfehérvár és Zsámbék felé is. A II. világháború alatt a Hegyikastélynál végződő "alagútat" a német katonaság lőszerraktárnak használta, s  a bejáratát visszavonuláskor berobbantották. Az ellenkező irányban - Székesfehérvár felé - az úgynevezett "Káposztásban" történt társasházak építése során az építők boltozott "alagútrészletre" bukkantak...

A háborús pusztítások nem kímélték meg a kastélyt sem, a súlyos károkat szenvedett Hegyikastélyt hiába keressük, a második világháború után elhordták a maradványokat, manapság csak a fák között fellelhető törmelékkupacok emlékeztetnek falaira.

Az út mellett jobb és bal oldalon vannak a kastély alapjai

A terület a háborús hulladékoktól nem mentesített 100%-ig, pár éve egy ismeretlen katona földi maradványaira is rábukkantak (Bicskei szó)

Térkép




Fotóim

Váli séta

Vál, sokat megélt középkori gótikus templomtorony.

Korát a XIII-XV. század közé datálják. Eredetileg a régi templom tornya volt, az új templomot Ürményi gróf ettől kicsit távolabbra helyezte el.

A torony oldalán látható hosszanti repedés az itt fészkelő, ostrom alatt lévő elkeseredett török helyőrség sikertelen „önrobbantásának” a mai napig is látható, megrendítő nyoma. Így szól a történet:

"Buda visszafoglalása után, amikor a felszabadító csapatok Válba érkeztek, a török őrség a várba vette be magát (ami itt állt). Az erődítményt felgyújtotta, a tornyot felrobbantotta. Ez utóbbi ketté is repedt. A törökök nem akarták megadni magukat, és a toronyból leugráltak. Ledobtak egy fiatal török leányt is, akit a magyar katonák köpenyeikkel felfogtak, és megmentették a haláltól. Ez a leány később megkeresztelkedett, és a keresztségben a Kata nevet kapta. Hozzá ment egy magyar katonához és megmutatta az elrejtett török kincseket is. Bárdolatlan természetű asszony volt, s innen ered a ” Török Kata fia ” jelző a nyers modorú emberekkel kapcsolatban. Állítólag Török Kata sírkövét is felhasználták a Burger-kápolna oltárának építéséhez."

Továbbá a harangtorony falán még ma is láthatók a szovjet ellentűz nyomai, amik a toronyban elbújt, visszamaradt német orvlövészekkel vívott tűzpárbajok II.vh-s mementói.

Érdemes felkeresni Vajda János szülőházát is a festői Antalpusztán. Kellemes a séta a váli (kajászói) dombokon is. Találkozhatunk szarvassal, őzzel, és a táj is igen szép.

Kajászó a völgyben

Jóval ÉNY-ra Vértesboglár a Vértes kapuja

Váli dombokon

Vereb a dombok túloldalán

Fotóim

Soltszentimre, Csonkatorony

Soltszentimre határában található Árpád-kori templomrom. A Duna–Tisza köze középső része fejedelmi, majd királyi birtok volt, ez fellelhető a környező település nevében is (Solt-Vadkert – királyi vadászterület). Egy valamikori római contra castrum helyén épült. Pontos építési ideje nem ismert. A templom alapja a 11. században készülhetett (bár az 1961-es ásatások során az építési időt a 14. századra tették, a szentély három oldalon záródó nyolcszög kiképzése miatt).

A templom orientált, tehát nyugat-kelet elhelyezkedésű.

Térkép

A legenda szerint maga Szent István király építtette Imre fia emlékére és mellé zárdát is emelt.

Egyetlen faragott kő van csupán a templom szentélyének külső felén, de ezt utólag építhették be. A helyi monda szerint, addig áll a templom, míg e faragott kő a helyén van.  A mohácsi vész után a török a Duna-Tisza közét uralma alá vonta, a település – a többi 900 alföldi faluval együtt – elpusztult. Így maradt magára a templom a pusztában. 

                                                                    További fotóim

Csimai domb

Mint számtalan esetben kis hazánkban, ez a falu is a török pusztítás áldozatává vált. A temploma helyén búcsújáró templom és remetelak épült, majd a Csimai-domb tetején található a XVIII. század közepén készült barokk kálvária.

Már a tatárjárás előtt is létezett Örsej néven, majd a tatárjáráskor lakói a veszély fennállása idején, ideiglenesen elhagyták. Mátyás korában fontos kereskedelmi út haladt itt, Esztergom megye második legnagyobb településévé nőtte ki magát, a török bejöveteléig virágzott.

A török támadás váratlanul, a mindennapjaikat élő embereket meglepte. Sietve hagyták el lakóhelyüket, nem sejtve, hogy többé már nem térhetnek ide vissza.

Térkép

A közszájon forgó történet szerint 1870 körül egy öreg, Sterk nevű kovács Esztergomból Pusztagyarmatra vasat szállított. Útközben megállt pihenni a csimai templom romjainál, és kicsit elszunyókált. Egyszer csak arra riadt fel, hogy a romok közül éles fény csillan. Közelebb ment, és megnézte a fény okát: egy ládát talált, tele ezüsttel és arannyal. Ebbe a ládába rejtették értékeiket a menekülő csimaiak. A kovács magához vette a ládikát, Csabdi közelében birtokot vásárolt magának, és gazdag emberként halt meg.



Fotóim

Dámok

Kunsági őslakók.

Sajnos nem ismert, melyik országból is származik.

Az utolsó jégkorszak alkalmával majdnem teljesen kipusztult. Egy maréknyi állomány tudta átvészelni ezt az időszakot, aminek köszönhetően a dámvad egyedei igen szoros rokonságban állnak egymással.

A rómaiak is telepítették a dámvadat, s számuk szemlátomást növekedett. A dám kedvező otthonra lelt Magyarországon.

Később a rómaiak, akkori elterjedési területükön kívülre is áttelepítették: Olaszországba, Spanyolországba, Németországba, Nagy-Britanniába.

Később világszerte sokfelé meghonosították mint kedvelt vadászzsákmányt. Így mára vadon élnek dámszarvasok Új-Zélandon, Ausztráliában, Tasmániában, az Egyesült Államokban, Peruban, Chilében, Argentínában, a Dél-afrikai Köztársaságban, Madagaszkáron és Japánban is. A dámszarvas a fokozódó vadászat miatt eredeti elterjedési területén egyre ritkábbá vált. A 19. század során kihalt Észak-Afrikában. 1900-ra eltűnt Görögországból és az 1950-es években kihalt Szardínián is. Eredeti elterjedési területének ázsiai részén is egyre ritkább fajjá válik. Korábban Etiópiában is élt, amiről egy több, mint 1000 éves barlangfestmény tanúskodik, de onnan nagyon régen kihalt már (bár erről megoszlanak a vélemények, hogy egy azon faj e). Az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár eredeti elterjedési területének java részéről kihalt vagy nagyon megritkult, mégsem számít veszélyeztetett fajnak, mert betelepített állományai világszerte nagyok.

A nyitott, parkos területeken találja meg a megfelelő életkörülményeket, a melegebb vidékeket és a lombos erdőket kedveli.

Az egyedek többféle színűek is lehetnek: rőtbarnák, egészen sötétek-feketék vagy fehérek (ami nem jelent albinóságot!).

További fotóim

A kunság, ahol élnek. Pusztuló tanyák között:

Mizsey kúria

Lajosmizse az Ős-Duna törmelékkúpján települt, határában ligetes, erdős táj volt. A kunok szervezetileg hét ún. széket alkottak, ezek egyike volt Mizseszék. A legenda szerint nevét IV. Kun László király utolsó nádoráról, a mohamedán Mizsétől kapta. Lajosmizse nevének mai formája 1902-től van érvényben.

Mizseszék, 1270-ben épült gótikus kőtemplommal is rendelkezett, amelynek ma már csak a - védett műemlékké nyilvánított - romjai láthatók. Réti mészkőből (darázskőből) épült.

Zsindely tetővel volt fedve, kőfal övezhette. 1591-1606 között pusztult el. Réges régi történet szerint a rom körül fellet szobrok egyikében rejtett aranykincsre leltek egykor.

Térkép

Itt, Lajosmizse keleti határában fedezhető fel pusztuló örökségünk egy darabja.

A XIX. század vége felé a Jászberényből származó Mizsey Péter és családja már a mai Lajosmizse ezen részén élhetett. Fia, Mizsey György építtette a jelenleg romjaiban, de még látható kúriát.

Az Alsólajoson található romos épületek kiterjedése, valamint az elbeszélések szerint, 600 holdas nagybirtok lehetett. Itt volt először Lajosmizsén villanyvilágítás, melyhez az áramot Nagykőrösről hozatták. 

A II. világháború után földjeiket  elvették, de az emlékezet szerint még az 1950-es évek elején is itt éltek a kúriában.

Sajnos a kúria és környezete semmiféle védettség alatt nem áll, még megmenthető volna.

A "borház" teteje már nem bírta tovább :

Az istálló még dacol:

Lassan felfalja az idő

Térkép


Fotóim